Monacói hagyományőrzés

m13


A Hercegségben évszázadok óta őrzik vallásos és civil hagyományaikat a monacóiak. Híres megemlékezéseiket összekötik rítusokkal, szertartásokkal. A monacói ünnepségek szerves és különleges részét képezik a szociális, kulturális és erkölcsi hagyatéknak.

Szent Dévote (január 27.)
Szent Hét Körmenet (március, április)
Szent Roman (augusztus 9.)
Szent János napja (június 24.)
Karácsony (december 25.)
Monacói nemzeti ünnep (november 19.)

 

Szent Dévote (január 27.)
Egyszer volt, hol nem volt… éppen a IV. század elején történt, hogy Korzika szigetén, ami akkor római fennhatóság alatt állt, egy kegyetlen kormányzó üldözte a keresztényeket. Ezért Dévote-ot, aki Isten hű szolgájaként élt, elfogták, börtönbe vetették és megkínozták. Dévote nem tagadta meg hitét, mártírként halt meg. Istenfélő emberek titokban egy Afrika felé tartó hajóra vitték a testét, ahol hitük szerint majd keresztény temetést kaphat.

Az út alatt erős viharba került a hajó. Ekkor Dévote szájából egy galamb reppent fel, és a vihar alábbhagyott. A galamb Monaco partjaihoz vezette a hajót, ahol az zátonyra futott a Gaumates-völgy bejáratánál. Ekkor a galamb leszállt egy virágzó bokorra, ezzel jelezve, hogy a testnek örök nyughelyül ezt a színhelyet választja.

Sainte-Devote-Embrasement

Szent Dévote ünnepe (forrás: gouv.mc)

Így január 27-én Dévote teste a közelben élő keresztény közösséghez került. A megjelölt helyen egy rusztikus sírkő jelöli, ahol eltemették. A hűséges lakosok és tengerészek egyre nagyobb számban látogatták a szent asszony relikviáját… és megtörtént az első csoda.

Nem sokkal később egy lelketlen ember az éj leple alatt ellopta a Szent földi maradványait azzal a céllal, hogy a tengeren eladja, mint emberfeletti erővel rendelkező relikviát.

A Gondviselésnek köszönhetően ez a szentségtörés nem valósulhatott meg, mert egy halászó csoport szemtanúja volt a lopásnak, és néhány evezőcsapással, mely sokkal erősebb lett haraguk miatt, utolérték a tolvajt. Visszavitték az ereklyét a partra, és a tolvaj csónakját engesztelő áldozatként elégették. A XVI. században végbement itáliai- és keresztes háborúk ideje alatt a relikviát a bástyában állították ki, ösztönözve a védőket és elrettentve az ostromlókat.

Ezek a hősi idők elmúltak, de a Hercegségben a mai napig őrzik Szent Dévote emlékét. Amint leszáll az éjszaka Szent Dévote napján, a patrónának szentelt templomban – melyet III. Charles építtetett, – és környékén rengetegen vesznek részt a misén és a hozzá kapcsolódó rendezvényeken.

Minden évben ezen a napon fáklyás felvonulással, misével és áldással ünneplik a szentet, és a ceremóniák végén egy csónakon halotti máglyát gyújtanak meg, mely olajfa, fenyő és babérágakkal van díszítve; festői szimbóluma ez a megbocsáthatatlan bűn megtorlásaként elégetett csónaknak.

Az estét tűzijátékkal zárják le, melyet a tükröződés miatt a víz fölé lőnek ki a monacói kikötőből, szemben a kis Gaumates-völggyel, ahol a monacóiak és Szent Dévote közötti szövetség kezdődött.

Szent Dévote életét a monacói Louis Notari költő foglalta versbe. Ez a vers, a „Szent Dévote legendája” volt a kezdete a monacói nyelv újjászületésének. Dialektusával, ízes hangvételével, elképesztően gazdag szókincsével azóta is egyetemi tantétel Franciaországban. A Hercegség minden iskolájában hozzátartozik a tananyaghoz.

 vissza a lap tetejére>

Szent Hét Körmenet (március, április)

A Szent Hét hagyománya a keresztes hadjáratok idejéig nyúlik vissza, mikor a Szent Földért folytatott távoli hadjáratok túlélői bevezették a nyugati keresztényeket a keleti testvéreik szertartási szokásaiba. Monacóban már a XIII. századból vannak bizonyítékok arra, hogy nagypénteken felvonulást tartottak, bár ez a ceremónia sokáig – míg II. Honoré herceg 1639-ben meg nem alapította az Irgalom Fekete Bűnbánóinak Nagytiszteletű Testvériségét, – nem nyerte el teljes jelentőségét.

Szent Hét körmenet (forrás: mairie.mc)

A Testvériség megalapítása óta, melynek tagjai monacóiak korra és társadalmi rangra tekintet nélkül, akiket a jámborság és érdek nélküli felebaráti szeretet szelleme kovácsolt össze, minden évben nagypéntek este megrendezik a Halott Krisztus Körmenetet, mely megidézi az összes karaktert, valóságost és képzeletbelit, a keresztút főbb állomásaival.

vissza a lap tetejére>

Szent Roman (augusztus 9.)

Szent Dévote után Szent Roman a leginkább közismert és legnagyobb tiszteletben álló szent a Hercegségben.

A monacóiak tiszteletadási hagyománya a római légiósnak, aki mártírhalált halt 258. augusztus 9-én, a XVI. századba nyúlik vissza, mikor Szent Roman ereklyéjét a Terazzani családra bízták, akik egy kápolnát építettek, hogy abban őrizzék az ereklyét.

Több évszázadon át Szent Roman ünnepét les Moulin faluban rendezték meg, nem messze a régi kápolnától.

Jardin_StMartin_3

Szent Martin kert, Monaco (forrás: visitmonaco.com)

1880 körül az ünnepséget áthelyezték Monaco-Ville-be. Ma a Szent Roman Ünnepek Bizottságának támogatásával augusztusban a több, mint 100 éves fák lombjai alatt, a Szent Martin kertben táncolhatunk és élvezhetjük a hűsítő italokat.

vissza a lap tetejére>

Szent János napja (június 24.)

Szent János napját megelőző este, június 23-án, mikor a Hercegség kertjei lángvörösek a lenyugvó nap fényében, a monacóiak országuk szokásainak megfelelően, összegyűlnek a Palota téren.

Monaco több népcsoportja is megjelenik, körülvéve a Palladienne-t. A fiatalok régi korok ruháit viselik, énekelnek, táncolnak és elbűvölően mandolinoznak. Franciaországból, Olaszországból és Spanyolországból is jönnek, hogy részt vegyenek a Szent János Fesztiválon. A Palota kápolnájában az érsek tart misét, melyen az uralkodócsalád is részt vesz több előkelő személlyel, mint például a Hagyományok Egyesületének elnökével.

jános

Szent János ünnepe (forrás: mairie.mc)

A ceremónia végén két inas libériába öltözve, égő fáklyával a kezükben a tér közepén meggyújtanak egy máglyát. A tömeg tapsol. Az ősi idők emléke tér vissza ekkor a lángokkal, és a fiatalok közül a legmerészebbek át is ugorják a tüzet.

Június 24-én, Szent János napján az ünneplés Monte-Carlóban folytatódik. A Moulin téren folytatódik a felvonulás, ahol régen az olívaprés működött.

A népi csoportok összegyűlnek a Kis Szent János és bárányának szobra körül. A felvonulást saját maguk kísérik zenével, míg el nem érik Monte-Carlo templomát, a Szent Károly templomot.

A mise után a felvonulás visszatér a Moulin térre. Egy máglyát állítanak, eljátsszák a monacói nemzeti himnuszt, ezután a Szent János bál kezdetét veszi és tart éjszakába nyúlóan.

vissza a lap tetejére>

Karácsony (december 25.)

Monacóban egészen a múlt század végéig Szenteste az összes családtag összegyűlt a szülők házában, hogy előzetes ünneplésként megtartsák az olajfaág szertartását a vacsora előtt. Mielőtt leültek volna, a legfiatalabb vagy a legidősebb rokon egy olajfaágat egy pohár óborban átitatott, és a tűzhelyhez lépve, ahol nagy tüzet raktak fenyőből és babérágakból, a kis faággal egy keresztet rajzol a levegőbe, és néhány szót mond az olajág erényeiről; ez minden jó dolog forrása. Ezután mindenki iszik a borból, mintegy aperitifként a vacsora előtt, melynek főfogása mindig egy hatalmas „brandamincium”, egy monacói ételspecialitás; fokhagymás tőkehal olajban tejszínnel, köretként pedig „cardu”-t szolgálnak fel, ami kárdi fehér szószban.

pandenatale2

U pan de Natale, a diószemekből kirakott kereszttel (forrás: cityoutmonaco.com)

Az asztalon egy gömbölyű cipó, az „u pan de Natale” olajfagallyakkal körülvéve áll, rajta pedig belesütött diószemek egy keresztet formálnak.

vissza a lap tetejére>

Monacói nemzeti ünnep (november 19.)

A hagyományokhoz hűen, melyek gyökere 1857-be nyúlnak vissza, a monacói nemzeti ünnepet november 19-én, Szent Rainier napján tartják. Ezt megelőzően a nemzeti ünnepet Szent Dévote napján tartották.

Fete_Nationale

Monacói nemzeti ünnep (Forrás: visitmonaco.com)

Hálaadó mise, válogatott zenei program, címek és kitüntetések átadása, az Operaházban adott gálaest, időseknek és gyermekeknek rendezett mulatságok, és végül egy óriási tűzijáték járul hozzá, hogy nevezetessé tegye a monacóiak ünnepét.

vissza a lap tetejére>